Michael Moore, Khalil Bin Laden, Ben Affleck, Colin Powell, Barbara Bush, George W. Bush, Bill Clinton, Robert De Niro, Saddam Hussein, Osama bin Laden, Jon Bon Jovi, Donald Rumsfeld
"Ami azt illeti, alig találtunk olyan kongresszusi képviselőt, akinek a gyerekei odaát harcolnak. Az igazat megvallva, összesen egy ilyen esetről tudunk. Nem gondoljátok, hogy elsőként nektek kéne jó példát mutatnotok és harcba küldeni a gyerekeiteket?”
Michael Moore
Ritkán látható felvételek, szakértői vélemények és a megalkuvást nem ismerő tényfeltárás eredményeinek felhasználásával Moore az Egyesült Államokat érintő legégetőbb kérdésekre keresi a választ. Moore kritikus szemmel vizsgálja George W. Bush és legbenső körének politikáját, mely figyelmen kívül hagyta a szeptember 11-i tragédia Szaúd-Arábiai összefüggéseit, és amely egyenesen egy Irak ellenes háborúhoz vezetett.
Kiindulásul véve a sokat vitatott 2000-es választásokat, Moore bemutatja George W. Bush valószerűtlen felemelkedését, melynek eredményeként az olaj-bizniszben tevékenykedő bukott üzletemberből a világ vezető nagyhatalmának első embere lett.
Az Iraki háború kitörésekor Moore mély együttérzéssel és visszafojtott haraggal vizsgálja az emberi szenvedéseket. Miközben az amerikai hátországot elárasztják a háború következményeivel birkózó családok hatásos portréi, az amerikai katonáknak a kiábrándultsággal és az iraki frontvonal valós borzalmaival kell szembenézniük. Miközben az elnök az Amerikáért elesettek hősiességéről szónokol, a toborzók Amerika legszegényebb negyedeit járják, s középiskolásokat próbálnak rávenni a bevonulásra.
A helyzet abszurditását és botrányosságát csak fokozza Moore beszámolója arról, hogy az üzleti élet vezetői hogyan igyekeztek hasznot húzni az emberi szenvedésből, az iraki olajból és az amerikai adófizetők véréből és dollárjaiból. Csakis Michael Moore képes arra, hogy még egy ilyen lehangoló és szomorú helyzetben is sikerrel alkalmazza az iróniát. A maga utánozhatatlan humorával nemcsak arra buzdítja a törvényhozókat, hogy legalább olvassák el az aláírásukkal szentesített intézkedéseket, de leleplezi a washingtoni retorika álságosságát is, amikor olyan törvényhozókat keres, akik támogatnák saját gyermekük hadba vonulását.
|
